Tulajdonképpen hálás vagyok...

- A feleségemért (barátnőmért/férjemért, barátomért), aki panaszkodik a vacsorára, mert az estét velem tölti itthon, és nem valaki mással.

- A lányomért, aki azért panaszkodik, hogy mosogatnia kell, mert ez azt jelenti, hogy itthon van, és nem az utcán kóborol.

- Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok, van munkahelyem.

- A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét.

- A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm.

- Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben.

- Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert ez azt jelenti, hogy van házam.

- A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van.

- A nagy fűtésszámláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam.

- Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok.

- A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám.

- Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni.

- Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek.

- És végül a sok hülye e-mailért, amit kapok, mert azt jelenti, hogy van családom és sok barátom, akik szeretnek engem és gondolnak rám.