Avagy A Film. Nem mondom, hogy tökéletes. Nem mondom, hogy minden egyes pillanata különleges. Nem mondom, hogy a világtörténelem legnagyobb hatású filmje, ami majd mindenkinek meg fogja változtatni az életét.

De egy remekmű. Legalábbis számomra.

A történetről:

Adott egy férfi. A neve: Léon. Magányosan él egy kis, lepukkant New York-i lakásban, elég „érdekes” környéken. Léon afféle tipikus kisember, csak és kizárólag tejet iszik, és egyetlen dologhoz kötődik: a szobanövényéhez. Ha befejezte a munkáját, hazamegy, kivasalja a ruháit, elmegy moziba, megnéz egy-egy régi filmet, otthon ápolgatja a növénykéjét.

Szóval Leon egy kedves, szánni való figura, afféle örök gyerek, szívbemarkolóan egyszerű jellem.

Csakhogy Léon egyben profi bérgyilkos. Nem azért öl, mert egy hülye, gonosz pszichopata, nem azért, mert buta, nem azért, mert élvezi a gyilkolást, de még csak nem is azért, mert gazdag akar lenni. Ő azért öl, mert egyszerűen… ez a foglalkozása, ehhez ért.

Maga a film egy kis, füstös olasz étteremben kezdődik. Egy pohár tej a kockás abroszon, kerek, sötét üvegű szemüveg.

„- Hogy vagy, Léon?”

„- Jól.”

„- Helyes. Beszéljünk az üzletről.”

És egy újabb megbízatás. Egy fekete-fehér fénykép.
”[…] Ismered Mauríciót. Józan ember. Csak el akar vele beszélgetni, de a fickó fütyül rá. Talán rád hallgatni fog… Keddenként bejön a városba. Ráérsz kedden?”

„- Ráérek kedden.”

Ezután láthatjuk, ahogy egy gyorsan mozgó, szinte láthatatlan, kerek szemüveges árny módszeresen kivégzi a fényképen látható férfi csatlósait. Profi az illető. Gyors, megfontolt, higgadt. A célpont halálra rémült, az a bizonyos árny hátulról a torkához szorítja a kést. A feladat teljesítve, a férfi teljesen megbénul a félelemtől, az üzenet kézbesítve. Léon pedig eltűnik, mint a kámfor.

Aztán felül a metróra, bemegy egy boltba, tejet vesz, és hazasétál.

Léon szomszédságában egy háromgyerekes család él. A családfő meglehetősen kétes ügyleteket folytat, bajba keveredik. Másnap délig kap időt. A középső gyerek, Mathilda, éppen vérző orral, elég csúnya monoklival a szeme alatt dohányzik a lépcsőn, amikor Léon megérkezik.

De az élet megy tovább, Léon otthon leveszi a kabátját – kész fegyverarzenál rejtőzik alatta -, kiteszi a növényét a napra, elmegy zuhanyozni, ül a ventilátor előtt, és tejet iszik, vasalja a ruháit, a növényt permetezi, majd a karosszékbe telepedik, leoltja a villanyt, és ülve, a kerek szemüvegben elalszik.

Másnap – dél. Matilda éppen vásárol a boltban, ezalatt kivégzik a családját. A négyéves öccsét is. Az egyetlen embert, akit igazán szeretett… Ahogy felsétál a lépcsőn, elhalad a nyitott lakásajtó előtt – és meglátja az apját, amint jónéhány lövedékkel a hátában az ajtó felé kúszik. Matilda nem áll meg, a lábai viszik tovább – egyenesen Léon ajtajához. Csenget. Léon az ajtó mögött áll, a fegyverét a deszkalaphoz szegezi. Újra csenget. Semmi. A kihelyezett őrszem gyanakodni kezd, hátulról méregeti a lányt… Ezt Léon is látja az ajtó mögött, de nem tudja, mit tegyen. Újabb csengetés – az ajtó kinyílik: Mathilda megmenekült.

Az ezt követő vidítási jelenet minden, csak nem vicces XD Igazából egy eléggé szánalmas próbálkozás Léon és a sütőkesztyű közreműködésével, ami… szóval összeszorítja az ember szívét. Újra láthatjuk, hogy szerencsétlen címszereplő mennyire lúzer. Mondjuk ki. Léon engem speciel kísértetiesen emlékeztet Micimackóra.

Ezt követően Matilda kinyit egy táskát, amit nem kéne. Tömve van fegyverekkel.

„- Léon, neked mi a foglalkozásod?

- Bérgyilkos.

- Fizetnek, és te ölsz?

- Igen.

- Szuper.

- Bárkit kinyírsz?

- Gyereket és nőt soha. Ez a szabály.”

*

Másnap reggel:

„- Jól aludtál? Örülök neki. Mert reggeli után el kell menned.
- Hová?

- Az nem az én dolgom.

- Olvasd el…[Mathilda egy papírt tol Léon elé] Mi az, nem tudsz olvasni?
- Tanulok, de… mostanában sok meló van, úgyhogy… egy kicsit le vagyok maradva. Mi ez?
- Eldöntöttem, hogy mit fogok dolgozni. Bérgyilkos leszek.

- Bérgyilkos akarsz lenni? Bérgyilkos?! [felkap egy pisztolyt, és Mathilda elé dobja az asztalra] Tessék, ezt neked adom. Búcsúajándék. Gyilkolhatsz! De nem velem. Én egyedül dolgozom, érted? Egyedül!
- Bonnie és Clyde együtt dolgozott. Thelma és Louise is együtt. És ők voltak a legjobbak.

- Mathilda, mondd, miért csinálod ezt velem? Azt hiszem, rendes voltam hozzád. Tegnap megmentettem az életedet - azzal, hogy beengedtelek.
- Igen, és most te vagy a felelős a sorsomért. Biztos megvolt rá az okod, hogy megmentetted az életemet. Ha kidobsz, olyan, mint hogyha nem engedtél volna be. Mintha hagytad volna, hogy megöljenek. De te beengedtél. Így hát…
- Mathilda…
- Ha nem segítesz, még ma meghalok. Érzem. És én nem akarok ma meghalni.

- Mathilda… Te még csak kislány vagy, úgyhogy… Ne haragudj, de nem hiszem, hogy bírnád csinálni. Nagyon sajnálom.”

Miután Mathilda felkapja a fegyvert, és vaktában kilő az ablakon, elkezdődik kettejük életének közös szakasza.

Léon megbízásait mindig ugyanattól az olasz férfitól kapja, Tonytól. Talán az egyetlen barátja, bár az ő kapcsolatuk is elég érdekes… :)

„- Egészségedre!
- Egészségedre!

- Amikor megkértél, hogy vegyem ezt elő neked, azt hittem, hogy rosszul hallok. Azt mondtam magamban, Léon profi. És ilyen fegyvert csak kezdők használnak.

- Nem árt néha egy kis gyakorlás.

- Persze. Csúcsformában akarsz maradni. Én pedig mindig nyitva tartom a szememet. Ki se mozdulok innen, legfeljebb oda megyek át… Nem jó változtatni, Léon. Tudod?

- Igen.”

 *

 „- Léón… A te pénzedről van szó, én csak vigyázok rá. Úgy, mint egy bank. Vagyis… még jobban, mint egy bank, mert a bankokat folyton kirabolják. Az öreg Tonyt senki nem rabolja ki. Különben is, a bankokban tonnaszámra kitölteni a papírokat, csupa baromság… az öreg Tonynál semmit se kell olvasni, se írni. Mindent fejben tart.
- Már tudok olvasni, Tony…

- Nagyszerű, Léon. Remek. Öhm… itt van a pénzed. Amikor szükséged van rá, csak szólj, és megkapod.
- Nem, nem … nincs rá szükségem, Tony…
- Tessék, ezer dollár. De, de, de! Tedd csak el… Szórakozz egy kicsit, jó? Tedd el!”

„Ne szidd a disznókat, sokkal rendesebbek, mint az emberek.”

„- Idefigyelj, Mathilda, légy óvatosabb. Nem állhatsz szóba bárkivel az utcán.

- Léon, ne majrézz. Mért vagy úgy kiakadva? Már egy kurva cigit se szívhatok el nyugodtan? Hmm?

- Ne beszélj ilyen rondán. Nem szabad állandóan így beszélni. Légy szíves, próbálj meg RENDESEN beszélni.
- Ühümm… oké.

- És hagyd abba a dohányzást, különben belehalsz.

- Hh. Oké.

- És ne dumálj azzal a sráccal. Dilisnek látszik.
- Oké.
- Öt perc múlva végzek, addig maradj a vendéglő előtt.
- Oké.”

*

„- Léon… Képzeld, azt hiszem, beléd szerettem… [Léon kiköpi a tejet.] Tudod, nekem te vagy az első.
- Honnan tudod, hogy ez szerelem, ha még sosem voltál szerelmes? [enyhén frusztráltnak tűnik XD]

- Onnan, hogy érzem.
- Hol?
- A gyomromban. Egész meleg. Régebben egy csomó volt itt, de most – eltűnt.

- Örülök neki, hogy… már nem fáj a gyomrod, Mathilda, de nem hinném, hogy ez jelent valamit. Megyek, mert késő van. Melózok, és utálok elkésni.” [zavartan kimenekül a szobából]”

Ezért is különleges ez a film. Nem, nem vagyok oda a pedofíliáért… De… Ha végignézed a filmet, teljesen érthető az egész. Léon olyan, mintha Mathilda apja lenne. A film nem mondja ki konkrétan, hogy van-e valami más is, talán valami plátói… De teljesen tiszta szeretet van köztük. Szóval… na. *elérzékenyül*

Szerintem a legmegkapóbb dolog a filmben Léon karaktere. Jean Reno eszméletlenül nagyot alakít… Egyszerűen… Leírhatatlan… A kedvenc színészemmé lépett elő. Tragikomikusan naiv és egyszerű. Szóval…

„- Szereted a növényedet?

- Ő a legjobb barátom. Mindig vidám… Nem kérdezősködik. Tudod, olyan, mint én. Nincsenek gyökerei. [keserűen felnevet]”

Vagy… Amikor munka után hazamegy. Látni, ahogy a kabátujj alól vér folyik a kézfejére – a saját vére. Kinyitja az ajtót, és belép. Mathilda egykedvűen nézi a tévét. Léon letesz elé egy csomagot. Ajándékot hozott neki.

A vége felé van egy kicsit zavaró dialógus Mathilda és Léon közt. A tipikus „Megtanítottál az élet szeretetére”-rész XD Azt nem igazán csípem… De egyébként… Ááá… „Menj… Tonynál találkozunk. Mindet kinyuvasztom. Egy óra múlva Tonynál…”

A vége pedig… zseniális. Tényleg. Egyszerűen… A rendezői megoldások, a befejezés, a zene… vagy éppen a hangok hiánya… a Fény… nem lehet rá mit mondani. Megrázó a dolog. Engem legalábbis megérintett. *kicsit érzelgős, na*

És tökéletesen passzol hozzá a Shape of my heart Sting előadásában… Szóval ennek a filmnek itt a helye. Végre egy igazi élmény a sok hollywoodi maszlag után. Egy film, amiben nem csak jófiúk és rosszfiúk vannak… Hanem igazi jellemek. (Azért van egy igazi főgonosz is, de ő is teljesen hihető szerintem… Gary Oldman is nagyot alakít.)

Ez kicsit tényleg érzelgősre, hosszúra és nagyon nyálasra sikeredett. Bocs ^^ De… szóval:

Ez egy tök jó film :-D

He deals the cards as a meditation

And those he plays never suspect

He doesn't play for the money he wins

He doesn't play for the respect

He deals the cards to find the answer

The sacred geometry of chance

The hidden law of probable outcome

The numbers lead a dance

I know that the spades are the swords of a soldier

I know that the clubs are weapons of war

I know that diamonds mean money for this art

But that's not the shape of my heart

He may play the jack of diamonds

He may lay the queen of spades

He may conceal a king in his hand

While the memory of it fades

I know that the spades are the swords of a soldier

I know that the clubs are weapons of war

I know that diamonds mean money for this art

But that's not the shape of my heart

That's not the shape, the shape of my heart

And if I told you that I loved you

You'd maybe think there's something wrong

I'm not a man of too many faces

The mask I wear is one

Those who speak know nothing

And find out to their cost

Like those who curse their luck in too many places

And those who fear are lost

I know that the spades are the swords of a soldier

I know that the clubs are weapons of war

I know that diamonds mean money for this art

But that's not the shape of my heart

That's not the shape of my heart